Kedves Malcom,
Visszatérve a szülő-témára: rájöttem, hogy semmit sem tudok a szüleimről, nem is ismerem őket. Gondolj csak bele, nem tudom mi volt velük, mielőtt megszülettem, nem tudom mi volt akkor, mielőtt fel tudtam idézni emlékeket. Számomra rejtély a múltjuk, ahogyan az az idő is, mikor még nem voltam. (Cserébe ők sem tudnak rólam szinte semmit. Vigasztal? Nem. Tudják? Nem. Érdkeli őket? NEM.)
Miután pedig tudtam, hogy vagyok,egyszerűen elmentek. Otthagytak valami ostoba kutatás kedvéért. Ráadásul nem is azért utaztak el, hogy embereket mentsenek meg a kutatásukkal, így okot sem tudok találni arra, hogy miért hagytak egyedül egy 5 éves gyereket. Jelentek nekik valamit? Egyáltalán miért hívom őket apának és anyának? Miért vagyok a lányuk? Mitől lennénk mi egy család?
Sok hülye kérdés, amire úgysem kapok választ. Megyek, értelmetlen gondolkodás helyett inkább megetetem Mauricot. Az kifizetődőbb.
Üdvözöl a túl sokat gondolkodó,
Lara Isabella Punch
2008/03/26
2008/03/25
Lila-fekete felső
h.NAOTO tervezte ezt az elegáns felsőt.
Fekete anyaga van, az ujjainál és a kivágott résznél lila tüllel.
Az ujjait és a ruha alső részét kékes-lilában játszó lepkékkel és gyémántokkal díszítették.
A derékrészt egy lila masnival egészítette ki a tervező, így még bájosabb.
Az ára 4,800 Yen, ami 7680 Ft-nak felel meg.
Anjou-liliomos top
A Closet Child-en lehetett megvenni, eredetileg Innocent World márkájú.Vállpántok helyett masnival lehet összekötni a fölsőt, ez tartja.
Alul és felül is vasalt fodrok vannak rajta.
Szélessége felül 48 cm, alul 35 cm. A hossza 25 cm.
A színe rozsdás vörös, fakó lila. Fehér Anjou-liliomok díszítik.
Az ára 2,800 Yen, azaz 4480 Ft, ami megfelel az itthon kapható ruhák felének is.
2008/03/17
Megint itt vagyok
Kedves Malcom,
Bocs, hogy ilyen későn írok, de a szüleim hazajöttek.
Tudod, évente egyszer, ha hazajönnek. Küldik a pénzt, de sosem látom őket. Mindent megadnak, de sosincsenek itt. Most pedig hazajöttek egy pár hétre. Hát nem tetszett nekik, amit itt láttak.
Nem tudták elfogadni a ruházatom, a hajam, a viselkedésem -mindenem kritizálták. De akkor lett elegem belőlük igazán, mikor Mauricot felfedezvén hívni akarták az állatmenhelyet. Feldobogtam a szobámba és ott maradtam, míg el nem mentek.
Mielőtt elindultak volna erre a hosszú éveken át tartó kutatásra, együtt elmentünk házakat nézni. Megakarták venni nekem azt a helyet, ahol nélkülük is élhetek.
Nekik csak az óriási kastélyok tetszettek. Bevallom, én is jól elvoltam volna bennük, képzeld el, hogy mindennap kóborolhattam volna, hogy újabb, addig fel nem fedezett szobákat találhattam volna, tele antik dolgokkal... de felesleges lett volna a sok szoba és hely. Úgyhogy maradt a kis lakás, ami nem hatalmas, de legalább otthonos és nem veszek el benne. Húzták a szájukat, de végül sürgette őket az idő és belementek.
A szüleimnek nem volt szoba, ahol aludhattak volna, mert nem akartak a vendégszobámban lakni, mondván, hogy részben ez az ő otthonuk is. Így egy méregdrága hotelben táboroztak le, ahol minden áldott reggel együtt reggeliztünk. Hét órakor.
És had mondjam el, hogy a lakásomtól a hotelig háromnegyed óra az út...
Majd még írok, de most túl fáradt vagyok, hogy mindent elmondjak. Azért örülök, hogy te még ott vagy, ahol.
Üdvözöl a bágyadt,
Lara Isabella Punch
Bocs, hogy ilyen későn írok, de a szüleim hazajöttek.
Tudod, évente egyszer, ha hazajönnek. Küldik a pénzt, de sosem látom őket. Mindent megadnak, de sosincsenek itt. Most pedig hazajöttek egy pár hétre. Hát nem tetszett nekik, amit itt láttak.
Nem tudták elfogadni a ruházatom, a hajam, a viselkedésem -mindenem kritizálták. De akkor lett elegem belőlük igazán, mikor Mauricot felfedezvén hívni akarták az állatmenhelyet. Feldobogtam a szobámba és ott maradtam, míg el nem mentek.
Mielőtt elindultak volna erre a hosszú éveken át tartó kutatásra, együtt elmentünk házakat nézni. Megakarták venni nekem azt a helyet, ahol nélkülük is élhetek.
Nekik csak az óriási kastélyok tetszettek. Bevallom, én is jól elvoltam volna bennük, képzeld el, hogy mindennap kóborolhattam volna, hogy újabb, addig fel nem fedezett szobákat találhattam volna, tele antik dolgokkal... de felesleges lett volna a sok szoba és hely. Úgyhogy maradt a kis lakás, ami nem hatalmas, de legalább otthonos és nem veszek el benne. Húzták a szájukat, de végül sürgette őket az idő és belementek.
A szüleimnek nem volt szoba, ahol aludhattak volna, mert nem akartak a vendégszobámban lakni, mondván, hogy részben ez az ő otthonuk is. Így egy méregdrága hotelben táboroztak le, ahol minden áldott reggel együtt reggeliztünk. Hét órakor.
És had mondjam el, hogy a lakásomtól a hotelig háromnegyed óra az út...
Majd még írok, de most túl fáradt vagyok, hogy mindent elmondjak. Azért örülök, hogy te még ott vagy, ahol.
Üdvözöl a bágyadt,
Lara Isabella Punch
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
