Kedves Malcom,Havat ígértek, de nem volt.
Egész nap az ablakom alatti padon üldögéltem és a tájat néztem. Magam köré gyűjtöttem az összes színes dísz párnámat és egy hópelyheket ábrázoló takarót is, de nem volt rájuk szükség, mert a fűtést is bekapcsolták.
Na, szóval a meleg és meghitt szobámban üldögéltem és a nyakamat nyújtogattam az ég felé, de csak azt az elgondolkodtató szürkeséget láttam, meg pár tejfehér felhőt. Sehol egy sötét hó felhő. Sehol. Pedig vártam. De nem jött.
Valahol olvastam az eső táncról és egy hirtelen ötlettől vezérelve előkotortam a régi gyertyáimat a fa szekrényem alsó fiókjából. Egyenként meggyújtottam őket és egy dalt kezdtem énekelni, minden felcsapó kis lángnak.
Az ablakba helyeztem egy fekete, masnival átkötött gömb alakú gyertyát és visszatelepedtem a helyemre. Mauric, a szürke-fekete csíkos kandúrom az ölembe ugrott és együtt vártuk a havat.
Nem tudom, hogy Mauric nagy és puha bundája vagy a gyertyákból ömlő melegség tette e, de kinyitottam az ablakot, a dalomat az utcára öntve.
Üdvözöl, a havat váró,
Lara Isabella Punch
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése