2009/05/14

Micsoda?? Hogy én?!

A komikus helyzet elérte a tetőpontját. Valahogy így nézett ki:
Edaniel a pulton könyökölt. Arcán enyhe rángás futott végig, jelezvén, hogy viselője érti a viccet, de ez már fárasztja. Nem is kicsit.
Charlotte egyik lábáról a másik lábára állt, közel Edaniel-hez, de még közelebb az ajtóhoz, hogyha kell elfuthasson.
Míg a két fiatal értetlenül és várakozóan álldogált, hogy a pultos néni visszatérjen a való világba, az említett idősödő hölgy még mindig a távoli semmibe kuncogott és ördögien utánozva egy őrültet, gratulált magának.
- Hahóóó! Elnézést? - köhögött egy aprót Charlotte.
A lila köd azonnal eltűnt a csontos nő borostyán színű szeméből, ami teljesen elütött hamuszürke hajától és ruhájától. Rögtön a nyakához kapott és, ha lehet, még szorosabbra zárta ingének gallérját.
- Bocsásson meg, kisasszony. Itt vagyok.
- Elnézve. Szeretném tudni, miért kérdezte, hogy milyen magas vagyok? - kérdezte halvány balsejtelemmel.
- A nevem Mrs. Rubens. Nagyon jóban vagyok a Juliette et Justine tulajdonosával - itt cinkosan Edanielre nézett, aki csak felemelte a kezét, mintha megadná magát. - és ez jól jön maguknak.
Charlotte idegesen Ed tekintetét kereste. A nő a fiút tartja bűnösnek?
- Nagyon köszönjük, Rubens asszony, de...
- Kérem. Nincs mit. Szeretném ha maga lenne az ez évi Fashion Week modellünk.
- Hogy mit?
- A Lolita napon szeretném, ha ön mutatná be az új kollekciónk legszebb darabját.
- Micsoda?? Hogy én?!
Abban a percben, hogy ezek a szavak elhagyták Rubens asszony furcsán rúzsozott száját a légkör teljesen megváltozott.
Edaniel hangosan felkacagott.
Charlotte szíve megőrült és örültebben zakatolt, mint egy vonat.
- Teljességgel kizárt!!
- Tessék?
- Naaaa, Charlotte, pedig olyan jól szórakoznék... akarom mondani szórakoznál... - megint egy elfojtott nevetés hallatszott felőle.
- Ed, hagyd már abba! - azzal a lány belebokszolt a fiú vállába. - Elnézést, de én nem...
- Persze, ha nemet mond, akkor teljesen véletlenül, de a főnök úr meghallaná, hogy hol találtam meg egy pár cipőnket ...
- Ez most... - hápogott a lány. - ... zsarolás?
- Na, de kérem! Egy idős hölgy nem szokott csak úgy zsarolni. Ez csak ... egy finom kis utalás.
- Maga megzsarol minket - húzódott kaján vigyorra Edaniel szája. - Még sosem zsaroltak meg... fura érzés.
- Amit érez, az maximum a saját balgasága. Nem magát, hanem a kisasszonyt zsaroltam meg.
- Ó! - így Ed.
- Ó! - így Charlotte.

1 megjegyzés:

Ayaka írta...

Szia!
Nagyon jó a napló, folytasd:))