Pont tegnap fejeztem be az 52 részes Searching for the Full Moont (japán címén: Full Moon wo Sagashite). Azt hiszem eddig nem sok anime volt, aminek minden második részénél sírás folytogatta volna a torkomat. Álmatlan éjszakáim voltak a benne található szomorú történetek és sorsok miatt, és csak az anime egyik zenéje, az Eternal Snow tudott megnyugtatni.
Elindítottam halkan, de hallhatóan a zenét és közvetlenül a fülem mellé, a párnámra raktam a telefonom. A dallama pedig álomba ringatott.
Beléd szerettem... mennyi idő is telt el azóta?
Az érzéseim csak egyre erősebbé váltak.
Olyanok, mint a hulló hópelyhek... gyengédek...
Egyre csak halmozódnak magasabbra és magasabbra.
Hold me tight... ha ez az az érzés...
Az érzés; beleszeretni valakibe.
Sohasem akartam megismerni ezt az érzést.
I love you... nem tudom megállítani hulló könnyeim.
Mivel így van, talán...
...jobb lett volna, ha sohasem lépsz az életembe.
Ha a hó örökké hullana...
...el tudná rejteni azt, amit irántad érzek?
Hold me tight... ha ez az az érzés...
Az érzés; beleszeretni valakibe...
Sohasem akartam megismerni ezt az érzést.
I love you... ez kitölti az egész szívemet...
Szeretném a téli égbe kiáltani...
Látni akarlak, most azonnal.
----------------------------------
Eredeti videó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése