Kedves Malcom,Ma már másodszor írok.
Képzeld el,hogy amikor abba a
pocsolyába léptem, valahogyan elszakadt a kockás harisnyám. Szörnyű, nem?
Pont akkor lépett ki a házi néni, amikor a
kulcsomat kerestem és persze rögtön
rám szólt:
-Hé,
Punch kisasszony! Hát nem szégyelli magát? Fidres-fodros ruhákban mászkál, meg szakadt harisnyában?
Ejj,
hogyaza fiatalság! Tessék rendesen felöltözni"
Ejj,
hogyazaz öregség! Miért kell egy ilyen pocsék napot tovább rontani? Nehezére esne beismerni, hogy tetszik neki a ruhám?
Én sem mondok neki olyanokat, hogy tessék lefürödni, mert már uborka és hagyma szag kering a
folyosón miatta. Azt sem említem meg neki, hogy az ő harisnyái mindig tele vannak lucskos, fekete nagy pacákkal. Gusztustalan! A buta kis pincsije meg egyfolytában a lába alatt szaglászik. Szegénykébe egyfolytában belerúg a házi néni... hogy micsoda bűzt érezhet, a kis pára!
Na, azt akartam mondani (mielőtt a csúf Mrs. Kasette közbevernyákolt volna) , hogy elmentem harisnyát venni, de ezzel a
fekete-szürke zoknival tértem haza. Hát, hogy hogyan arról fogalmam sincs. Ez is csak nekem sikerülhet.
Mint amikor elmentem vacsorát venni és hazatértem egy
Mary Magdalene kabáttal. Ó, azok a szép napok...
Üdvözöl a zoknis,Lara Isabella Punch