Eső

Kedves Malcom,

Ma megint furcsán néztek rám, miközben hazafelé sétáltam. Esett az eső, ezért azt gondoltam, hogy a fekete kabátomat fogom felvenni, mert az illik az eső melankóliájához.
Szóval sétáltam hazafelé, a sötét szín esernyőmet a fejem felett verdeste a szél és eső keveréke és hallgattam, ahogy az anyagán szétloccsannak a cseppek. Egyenletes kis zaj volt. Mindenki bebújt a buszmegállókba, csak én gyalogoltam. Érdekes, hogy az emberek félnek az esőtől, de azért csak kiállnak, hogy megbámuljanak egy gothlolit. Még nem szoktam meg (és szerintem nem is fogom megszokni), hogy így méregetnek. Befordultam a sarkon, hogy minél előbb eltűnjek a bámészkodó hadsereg látóköréből, de beleléptem egy pocsolyába. Szétfröccsent a fekete-fehér kockás harisnyámon, erre minden buszra váró felszisszent. Mintha egy léggömböt eresztettek volna ki!
Ezután nem csinálhattam mást, minthogy kinyújtottam a nyelvemet rájuk és elfutottam. Az ő hibájuk, nem tanultak illemet! Majd legközelebb hozzájuk vágom a masnimat is!

Üdvözöl a kissé morcos,
Lara Isabella Punch