Kedves Malcom,
Ma már másodszor írok.
Képzeld el,hogy amikor abba a pocsolyába léptem, valahogyan elszakadt a kockás harisnyám. Szörnyű, nem?
Pont akkor lépett ki a házi néni, amikor a kulcsomat kerestem és persze rögtön rám szólt:
-Hé, Punch kisasszony! Hát nem szégyelli magát? Fidres-fodros ruhákban mászkál, meg szakadt harisnyában? Ejj, hogyaza fiatalság! Tessék rendesen felöltözni"
Ejj, hogyazaz öregség! Miért kell egy ilyen pocsék napot tovább rontani? Nehezére esne beismerni, hogy tetszik neki a ruhám?
Én sem mondok neki olyanokat, hogy tessék lefürödni, mert már uborka és hagyma szag kering a folyosón miatta. Azt sem említem meg neki, hogy az ő harisnyái mindig tele vannak lucskos, fekete nagy pacákkal. Gusztustalan! A buta kis pincsije meg egyfolytában a lába alatt szaglászik. Szegénykébe egyfolytában belerúg a házi néni... hogy micsoda bűzt érezhet, a kis pára!
Na, azt akartam mondani (mielőtt a csúf Mrs. Kasette közbevernyákolt volna) , hogy elmentem harisnyát venni, de ezzel a fekete-szürke zoknival tértem haza. Hát, hogy hogyan arról fogalmam sincs. Ez is csak nekem sikerülhet.
Mint amikor elmentem vacsorát venni és hazatértem egy Mary Magdalene kabáttal. Ó, azok a szép napok...
Üdvözöl a zoknis,
Lara Isabella Punch
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése