Itt van az ősz, itt van újra...

Kedves Malcom,

Megint ősz van. Ez pedig nem jelenthet mást, mint:
Álmosító iskola. Kemény tanulás. Aztán szülők nélküli, üresen tátongó otthon.
Nem akarok panaszkodni, mert szerintem ez a legszebb évszak. Örömömet lelem benne, hogy az arany és barnában játszó erdőben sétálgatok, míg Mauric a fák között cikázik, vagy az avarban hempereg. De akkor is!
Nem kell nekem, hogy az osztálytársaim furcsán méregessenek az öltözékem miatt, vagy, hogy a tanárok sajnáljanak, mert a szüleim eldobtak.
Az ősz elgondolkodtat, nem tudom, hogy mindenkit vagy csak engem? Csodálom a világ szépségét, de közben egyedül érzem magam. Sétára megyek, de nem tudok kivel beszélgetni közben. Társ helyett egy levelezőlapot és egy üres borítékot cipelek magammal. És szinte minden nap a postára járok, hogy feladjam a leveleimet -neked. És a postán a nénike, mindig megkérdezi:
- Hát ma sem írt vissza?

Üdvözöl az ősz-csodáló, magányos,
Lara Isabella Punch