Megfázás

Kedves Malcom,

Megfázdtam. De nagyob. *Hapciii!*
Az úgy volt, hogy péntek délután sétáltam hazafelé az iskolából. Éppen elkaptam a nap leghidegebb szakaszát, fújt a szél és a levegő olyan csípős és friss volt, még a leheletem is látszott. Összehúztam magamon a barna Mary Magdalene kabátom és sietősen az utcánk felé vettem az irányt. Éppen a ház előtt kutattam a táskámban a kulcsok után, mikor odalépett hozzám egy fiú és megkérdezte, hogy hogy hívnak. Odavetettem neki egy Larát (idegeneknek sosem mondom meg a teljes nevem), erre megtudakolta, hogy hol lakik egy Punch nevű család?
Abbahagytam a kutakodás és felnéztem rá. Magas volt, sötét hajú és szemű, körülbelül huszonegy-kettő éves. Nem tűnt rossz embernek, de sosem lehet tudni. Úgy értem nincs senkire ráírva, hogy pedofil vagy gyilkos, ugye?
- Nem tudom -feleltem neki. - Miért keresed őket?
Alaposan végigmért, mintha ismerne, de nem tudná honnét. Mielőtt rájöhetett volna, kiesett a táskámból egy füzet és hangos csattanással szétterült a betonon. A srác lehajolt, hogy felvegye és közben elolvasta a lila filccel ráírt nevem.
- Lara Isabella Punch. Hát te vagy az? Hé...
Nem vártam meg mit akart mondani, elrohantam. Futottam a háztömb körül, vissza az iskola felé, be a városba, és nem mertem hátranézni.
Ki a fene volt ez?? - gondoltam. Nem volt bátorságom haza menni, hátha még ott vár, így a városban nézelődtem, és persze pont akkor támadt fel a szél. Még erősebbre fordult és az egész testemen átfújt, reszkettem, mint a nyárfalevél. Fáztam, de nagyon, ám csak este tizenegy körül vágtattam be a lakásomba. A srác már nem volt ott. Én pedig megfáztam.
Úgy fogyasztom a zsebkendőt, mint más a levegőt, kapar és éget a torkom is. Mauric melegít, de csak a nagy mennyiségű tea és alvás segít.
Várj csak, valaki csenget... vajon ki lehet az?

Üdvözöl a megfázott,
Lara Isabella Punch