Azok ketten...

Másnap Charlotte újra letörten és igazán szomorúan ment haza. Az iskolában újra sokan köszöntek, mosolyogtak rá és jó pár lényegtelen semmiségekről folyó beszélgetést is lebonyolított az iskolatársaival. Semmi baja nem lett volna a népszerűséggel, ha neki szólt volna és nem a sok csipkés, fodros ruhának. De ahogy az óra éjfélt üt és a csodás hintó egyszerű tökké változik, úgy válik a népszerűség is köddé. Kicsöngetnek az utolsó óráról és barátok, akik hazakísérnének sehol. Hűlt helyük a társaságoknak, akik mind könyörögnek, hogy ebédeljek velük. Oda minden. Marad a felszínes érzés. Egyedül vagyok a tömegben.
Charlotte beszélni akart végre valakivel erről, de nem tudott, mert Norrist megint a borítékok izgatták. Vadul kutatott a régi, poros könyvekben, miközben egyfolytában azt motyogta: Malcom, Malcom, nincs is Malcom, ...
A lány sápadt arccal leült a szobájában. Tekintete a számítógépre tévedt és megrándította a vállát.
- Miért ne?- azzal bekapcsolta.
A fekete angyalt ábrázoló háttérrel mit sem törődve az internetre kattintott és máris fent volt a chat-en. Homlok ráncolva kutatott a tegnap esti partnerei után. Végül is az okos internet kereső az alábbi két adatlapot adta ki neki:

Név: Sheridan
Jelszó: ************
Kor: 18
Város: Tokyo
Hobby: Graffiti
Stílus: Nagyvárosi Lovag

Név: Edaniel
Jelszó: *****
Kor: 16
Város: Tokyo
Hobby: Fotózás
Stílus: Szabad

Az adatlapok és a darkos avatarok láttán Charlotte agyán rögtön átvillant valami balsejtelem. Ezeknek, kettejüknek van valami titka. Sötét titka. És ő tudni szeretné.