Idézetek, amiket Lara Isabella Punch, az egyszem, leveleket író lolitánk fogalmazott meg:
[ Lara & Norris ]
" Érdekes, hogy az emberek félnek az esőtől, de azért csak kiállnak, hogy megbámuljanak egy gothlolit. Még nem szoktam meg (és szerintem nem is fogom megszokni), hogy így méregetnek. "
" -Hé, Punch kisasszony! Hát nem szégyelli magát? Fidres-fodros ruhákban mászkál, meg szakadt harisnyában? Ejj, hogyaza fiatalság! Tessék rendesen felöltözni "
" Még akkor is ha semmi haszna, ha csak az időm pocsékolom vele, ez az én álmom, ezt nem fogom feladni soha. (Bár egyesek szerint azért álom a neve, mert csak a képzeletünkben él "
" Mert mindenkinek kell egy ilyen kis világ, egy álom, amire bátran gondolhat, az csak az övé. "
" Az arcomba fújta a szél az esőcsöppeket. A hintó után néztem és tovább léptem a jelenbe. "
" (...) a nyakamat nyújtogattam az ég felé, de csak azt az elgondolkodtató szürkeséget láttam, meg pár tejfehér felhőt. Sehol egy sötét hó felhő. Sehol. Pedig vártam. De nem jött. "
" Terjeng a friss sütemény illata és összekeveredik a fenyőével. Nagyon finom.
Boldog, békés Karácsonyt kívánunk neked, Malcom! "
" Megyek az utcán és mindenhol azt hallom, hogy új élet, új haj, új buli, új szokások... Új,új,új és új. Mi a baj a régivel? Az emberek miért nem tekintenek vissza, miért csak azt látják, ami az orruk előtt van? "
" Vigasztal? Nem. Tudják? Nem. Érdkeli őket? NEM. "
" Nem ülhetek le, nem csukhatom be a szemem, anélkül, hogy valami vagy valaki ne emlékeztessen rá, hogy ez az a világ, amiben lennem kell. (...)
- Nem léphetsz ki a mostani életedből, csak azért, hogy egy múló ábrándot kergess! "
" Azokban a percekben, míg ott voltam (és még sokáig utána is), elöntötte a szívem a hála és a szeretet. Békességben voltam. A lelkem örült. Én örültem. Azt kívántam, hogy legyen minden mindig ilyen boldog és szép.
(Tényleg, miért nem lehet??) "
" Van egy titkom, de nem akarok róla beszélni. Inkább csak az érzésekről, amik kavarognak miatta. Olyan ez, mint amikor egy poros helyen leejtesz valamit és a por eltakar mindent. "
" Túl sok érzés gyötör és nem tudom magamnak megtartani az összeset. Úgy érzem egyszerre összepréselnek, átfurakodnak a csontjaim között, táncot járnak a szívemben és őrülten rohannak a fejemben, faltól falig. Ki kell adnom magamból "
" És ez az egész olyan összetett, olyan érthetetlen, hogy a bajok okát én is csak súrolom -pedig nyakig benne vagyok. "
" Egy szürke, kies sivatagban ülök, míg mindenki az oázisban nevetgél. Ez a totális, félreérthetetlen magány, ami berágta magát az ereimbe. A véremen át gyengít és nem tehetek ellene semmit. Feladtam. Már régen. "
" Társ helyett egy levelezőlapot és egy üres borítékot cipelek magammal. És szinte minden nap a postára járok, hogy feladjam a leveleimet -neked. És a postán a nénike, mindig megkérdezi:
- Hát ma sem írt vissza? "
" Éppen elkaptam a nap leghidegebb szakaszát, fújt a szél és a levegő olyan csípős és friss volt, még a leheletem is látszott. Összehúztam magamon a barna Mary Magdalene kabátom és sietősen az utcánk felé vettem az irányt. "
" A kezét nyújtotta felém, de én csak megráztam a fejem.
- Ki vagy te?
- Norris. Az előbb mondtam.
Sületlenség! Felálltam az asztaltól. Rögtön ő is felpattant, így felém tornyosult -ami nem nehéz, tekintve, hogy alacsony vagyok.
- Úgy értem mit akarsz? Mit akarsz tőlem Norris Milton? "
" - Lara! Talán nem kellene ilyen leveleket a nagyvilágba küldözgetned, ha nem akarod, hogy elolvassák! "
" Egy barát! Szeretném, de... lehet-e nekem barátom? Az nem csak a normális embereknek jár? Mi van a társadalmilag kiközösítettekkel? ( Nos, ők erre nem tudhatják a választ, mert senki sem mondja meg nekik, ugyanis senki sem beszél velük... ) "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése