Malcom!!

Kedves Malcom,

Kinyitottam az ajtót. Utána minden egy pillanat alatt történt.
A szemem kikerekedett. A tegnapi srác állt az ajtóban. Azonnal be akartam csapni az ajtót, de erős volt.
- Hé, hé... Lara, várj! -egy ezüst szín borítékot húzott elő a táskájából. Pont olyat, amilyet küldeni szoktam...
- ... Malcomnak??
- Bemehetek? -mosolygott rám félősen és már bent is volt.
Megtalálta a kicsiny konyhát és leült az egyik piros, bársony székre. Én sokkos állapotban, az asztal távolabbi részén foglaltam helyet.
- Ki vagy te?
A fiú a fejét vakargatta és egy kicsit el is pirult.
- Hát, nem Malcom vagyok... -kezdte nagy nehezen. Már kinyitottam a szám, hogy feleljek erre valamit, de rögtön igyekezett megnyugtatni. - Norris Milton. Örvendek.
A kezét nyújtotta felém, de én csak megráztam a fejem.
- Ki vagy te?
- Norris. Az előbb mondtam.
Sületlenség! Felálltam az asztaltól. Rögtön ő is felpattant, így felém tornyosult -ami nem nehéz, tekintve, hogy alacsony vagyok.
- Úgy értem mit akarsz? Mit akarsz tőlem Norris Milton?
Nem nézett a szemembe. Azt hiszem nem mert. Mindvégig az eper alakú teás kancsómat fixírozta. Nem mondom, szép példány, de ennyire azért nem érdekes.
- Írtál nekem leveleket...
- Nem neked, Malcomnak! - csattantam fel.
- Akkor neki. De ő nem is létezik. És nem is létezett. - mély levegőt, mintha szégyellné, amit mondani fog, de folytatta. - Utánanéztem, kié volt a ház, ahová írtál. Nincs köztük egy Malcom nevű sem.
- Én... csak úgy kiválasztottam egy címet a telefonkönyvből. - leesett a tantusz. - Vájunk csak... nem te vagy Malcom.
A fiú ismét zavarba jött. Már vagy sokadszorra.
- Nem, én Norris vagyok. Noris Milton, már mondtam.
- Tee! Te elolvastad a leveleket, mikor nem te vagy Malcom?! -kiáltottam fel rémülten.
Hátrált egy kicsit és a kezét védekezően maga elé emelte.
- Az én címemre jöttek, így... nos, ne szépítsük: igen. Elolvastam...
Erősen fújtattam. ELOLVASTA A LEVELEKET!! Á, fel tudtam volna robbanni!
- De én mindent, érted: MINDENT leírtam bennük, amit éreztem! Ez olyan... olyan, mintha beleolvastál volna a fejembe!
- Lara! Talán nem kellene ilyen leveleket a nagyvilágba küldözgetned, ha nem akarod, hogy elolvassák!
- Akarom, hogy elolvassák! De nem te!
A srác megemberelte magát és a sarkára állt. Nem hátrált tovább, hanem egyenesen farkasszemet nézett velem.
- Elolvastam őket, ezen nem tudok változtatni. De, mivel olvastam, mindent tudok rólad. És azért utaztam idáig, hogy beszéljek veled. A barátod akarok lenni, Lara. A barátod akarok lenni.
Kifújtam a gőzt. Egy barát! Szeretném, de... lehet-e nekem barátom? Az nem csak a normális embereknek jár? Mi van a társadalmilag kiközösítettekkel? ( Nos, ők erre nem tudhatják a választ, mert senki sem mondja meg nekik, ugyanis senki sem beszél velük... )
- Akkor... ha lehet... mától a barátom vagy Norris Milton.
Felé nyújtottam a kezem. Ő pedig megrázta. Mosolyogtunk mind a ketten.

Azt hiszem ez az utolsó levelem hozzád Malcom.
Üdvözöllek Norris Milton! A barátom. :)

Lara Isabella Punch