2007/09/27

Álmok

Kedves Malcom,

Nem értem én az embereket. Furcsábbnál furcsább dolgokat tesznek.
Például vannak azok, akik az átlag ember módjára cselekednek és az álmaikat csak csöndben dédelgetik.
Én tenni akarok az álmomért! (Még pedig azért, hogy író legyek) Írok és írok és írok! Még akkor is ha semmi haszna, ha csak az időm pocsékolom vele, ez az én álmom, ezt nem fogom feladni soha. (Bár egyesek szerint azért álom a neve, mert csak a képzeletünkben él -Pffff nekik!)
Miért nem értik meg, hogy kell egy vékony szál, amibe belekapaszkodhatok, ha mindent unok és utálok? Miért? Olyan nehéz megérteni, hogy azt akarom, amit. Hogy nem akarok átlagos helyen dolgozni, mert én írni akarok, hogy mások olvashassák. Nem magamnak hanem nekik akarok jót: hogy elmerüljenek a könyvemben, hogy belebújhassanak a karaktereim bőrébe, hogy részt vehessenek a nagy csatákban és, hogy harcoljanak velük!
Mert mindenkinek kell egy ilyen kis világ, egy álom, amire bátran gondolhat, az csak az övé.
Vannak emberek akik egyszerűek, én nem. Meg lehet ezt érteni? Az én álmom, hogy író legyek. Ezen felül átlagosan képzelem a jövőm: szeretnék (mint már mondtam) írni. Egy kis házat szeretnék, aranyos kis angolkerttel és egy macskát. Vagy egy Border Colliet. És Írországban szeretnék élni. Nem akarok hírnevet, gazdagságot, csak normál életet. Szerintem ez a normál.
Bár, egy gothloli sem számít normálisnak....

Üdvözöl az álmodozó,
Lara Isabella Punch

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is író szeretnék lenni :D De nekem még nem nagyon megy. Még meg kell találnom a stílusom. Majd olvashatnék tőled valamit?

Horo írta...

Amik ebben a blogban levelek megjelennek, azokat én írom. Egy folytatásos történet, nem a valóság. Ha szeretnél olvasni tőlem, akkor menj oldalt a linkekhez és ott az alkotó blogjához, az a mindennapi életem leírása. :))

Névtelen írta...

Rendben van :D