Edaniel: Akkor....
Sheridan: Miért pont mersz? Edaniel-lel jobban kéne vigyázni...
Edaniel: Most már mindegy. Mert!
Sheridan: Először játszik velünk, nem tudja, milyen vagy.
Edaniel: Miért milyen vagyok?? Nem kell sértegetni, ez most könnyű lesz...
Cherrish: Mondd már!
Edaniel: Gyere velünk sütizni!
Charlotte leblokkolt. Úgy látszott Sheridan is.
Sheridan: He?
Edaniel: Idegenek vagyunk neki. És az interneten ismerkedésről sok rosszat hallani. Lássuk el mer-e jönni velünk valahová.
Sheridan: Ismétlem: he?
Edaniel: Ő fizeti a sütit!
Sheridan: Jaaaa.... mindjárt más.
Edaniel: De értetlen vagy, barátom....
Cherrish: Akkor én mondom ki: HE?
Edaniel: Istenem!! Ma, délután hatkor a Kramellben!
Cherish: Miiii? De...
Sheridan: Ott találkozunk :D Most van pár lefújandó, új falrészem, megyek is.
Edaniel: Szia, ott!
[Sheridan kilépett az Elveszett Kert szobából]
[Edaniel kilépett az Elveszett Kert szobából]
***
[Edaniel kilépett az Elveszett Kert szobából]
***
Charlotte, miután lekapcsolta a gépet, elment megfürödni. Aztán felvett egy csipkés felsőt, egy fekete szoknyát, alá vastag, fekete Angelic Pretty harisnyát és egy meleg, csizmát. A haját lazán összefogta hátul és kihúzta a szemét. Aztán csak meredt a tükörbe.
-Most tényleg elmegyek velük? - kérdezte a tükörképétől. Ám az üveg másik oldalán lévő lány is éppolyan tanácstalan volt, mint ő.
Fogta a táskáját, beledobta a lila telefonját, egy csomag rágót, a kulcsait és a pénztárcáját, majd elindult. Rendületlenül ment előre, míg a Kramell cukrászdával szembeni utcában megtorpant. Megingott és nem tudta mit tegyen. Aztán vett egy nagy levegőt és átsétált az úton, egyenesen az ajtó felé. Megfogta a kilincset és lenyomta.
Belül kis fülkék voltak elzárva egymástól. Sarokpadok, asztalokkal, ahol kisebb társaságok sütiztek. A leghátsó ilyen boxban ült két fiú. Charlotte odasétál hozzájuk.
-Sheridan és Edaniel?
A két fiú felnézett. Az egyik, aki egykorú volt a lánnyal arrább csúszott a boxban. Barna volt a haja és mogyoró színű a szeme. Szélesen vigyorgott.
- Edaniel vagyok, szia :D - közölte, és maga mellé mutatott. - Leülsz?
A másik fiú idősebbnek nézett ki, magasabb is volt. Kócos, fekete haja volt és csillogó, zöld szeme.
- Szia, Sheridan lennék -mosolygott. - és éhes is. Te fizeted a sütinket nem?
Charlotte bólintott. Nem hitte el, hogy tényleg ott van.
- Akkor rendelek is... két nagyot ebből és ebből is...
-Te haspók bökte meg Edaniel.
Mindhárman hangos nevetésben törtek ki. Charlotte pedig érezte, hogy egy nagyon kellemes időt fog itt eltölteni. Csak a pénztárcája sínyli majd meg....
-Most tényleg elmegyek velük? - kérdezte a tükörképétől. Ám az üveg másik oldalán lévő lány is éppolyan tanácstalan volt, mint ő.
Fogta a táskáját, beledobta a lila telefonját, egy csomag rágót, a kulcsait és a pénztárcáját, majd elindult. Rendületlenül ment előre, míg a Kramell cukrászdával szembeni utcában megtorpant. Megingott és nem tudta mit tegyen. Aztán vett egy nagy levegőt és átsétált az úton, egyenesen az ajtó felé. Megfogta a kilincset és lenyomta.
Belül kis fülkék voltak elzárva egymástól. Sarokpadok, asztalokkal, ahol kisebb társaságok sütiztek. A leghátsó ilyen boxban ült két fiú. Charlotte odasétál hozzájuk.
-Sheridan és Edaniel?
A két fiú felnézett. Az egyik, aki egykorú volt a lánnyal arrább csúszott a boxban. Barna volt a haja és mogyoró színű a szeme. Szélesen vigyorgott.
- Edaniel vagyok, szia :D - közölte, és maga mellé mutatott. - Leülsz?
A másik fiú idősebbnek nézett ki, magasabb is volt. Kócos, fekete haja volt és csillogó, zöld szeme.
- Szia, Sheridan lennék -mosolygott. - és éhes is. Te fizeted a sütinket nem?
Charlotte bólintott. Nem hitte el, hogy tényleg ott van.
- Akkor rendelek is... két nagyot ebből és ebből is...
-Te haspók bökte meg Edaniel.
Mindhárman hangos nevetésben törtek ki. Charlotte pedig érezte, hogy egy nagyon kellemes időt fog itt eltölteni. Csak a pénztárcája sínyli majd meg....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése