A bátyja szerelmes lett egy Lara nevű lányba, így rohangált udvarolni és ő sem törődött kishúgával. Charlotte pedig lassan süllyedt az önsajnálat mocsarába és az ágyán feküdve bámult a semmibe.
Az egyetlen hang, amit hallani lehetett az a lélegzése volt, néha megtörve sóhajtásokkal, valamint apró, idegen neszek töltötték ki az űrt. Mondhatjuk, hogy a lány csak gondolkozott, újra és újra lejátszotta a történteket, s ettől berozsdásodtak a kerekei. Ezek voltak azok az apró hangocskák; elakadt kerekek próbálkozásai, hogy tovább lépjenek.
***
De ahogyan Charlotte, úgy Edaniel sem értett semmit. Rácsodálkozott magára, hogy mit tett, és már bánt mindent. Túlfeszítette a húrt. Tudta jól, de...
-De! De! Mindig csak ez a de! - vágta barátja fejéhez Sheridan. - Az istenért, Ed! Te is tudod, hogy hiba volt, kérj már bocsánatot!
A fiú azonban még mindig csak csendesen ült az ágya végében, maga elé meredve, szomorúan. Igazán szánni való volt.
- És az szerinted segítene? - kérdezett rá. - Nem egyszerűen megbántottam, hanem rávettem, hogy lopjon el valamit!
Edanielnek villogtak a szemei, ahogyan rátört a felismerés. Mogyoró szín tekintete felindultan Sheridanét kereste, hogy vádlóan az arcába vághassa fájdalmát:
- Azt akartam, hogy ellopja ezt a nyavalyás cipőt! - azzal belerúgott a földön heverő lolita csizmába. - És nem is reméltem, hogy megteszi,... de megtette!!
Csalódottan az ablak felé fordult, hogy ne kelljen állnia Sheridan tekintetét.
- Ellopta és lehet, hogy bajba kerül miatta és még itt van ez a dolog is...
Hátranézett. A fiú ott állt tőle nem mesze és sajnálattal nézett rá. Mindig is segített neki. Féltette őt, mint egy testvér. Örökösen kimenekítette, mikor a dolgok elfajultak az otthonába. De most valami más is volt a szemében. Neheztelt rá.
- Nem tudok tőle bocsánatot kérni, bármennyire is szeretnék - rázta meg a fejét.
- Ed, mind tudjuk miért tetted - hátrált a fiú. - Kérj bocsánatot, hozd helyre a dolgokat! Nem fog megutálni, ha elmondod neki mi a baj a családoddal. Segíteni fog.
- Csak három hete ismerem! Ismerjük. Ugyan mit tudunk róla?
- És ő mit tud rólad, Ed? Hogyan lesznek barátaid, ha nem nyílsz meg előttük? Nekem elmondtad és segítek, ha tudok. Talán hiba volt?
Ezzel a végszóval pedig kilépett a szobából.
Hazafelé menet közben még küldött egy sms-t a lánynak, hogy várja a Páva kép alatt és remélte, nagyon remélte, hogy Edaniel elmegy helyette.
***
Charlotte sokáig nézegette a madarat. Kék és zöld színe elütött a híd szürke kövétől, mégis beleillett a környezetébe. Vagy csak túl sokat látta már?
Elkapta tekintetét a madárról és körülkémlelt. Ködös idő volt, hideg, de még száraz. Eső előtt álltak. Csak egy gyors érzelem hullám vette rá, hogy eljöjjön. Sheridannal sem tudta, hogyan áll, vajon Edaniel pártján áll vagy...
És abban a percben egy sötét alak lépett ki a házak közül.
Sheridant várta, de Edaniel jött.
Charlotte nem tudta elfusson-e.
Edaniel pedig nem érezte magát elég erősnek, hogy odasétáljon a lányhoz.
De végül is ott voltak, egymással szemben.
Egyikük sem tudta mit mondjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése